Napsütötte világ
Kabátom zsebeiben pihennek kezeim,
a januári napfény éppen hogy melegít,
felnézek az égre válaszom megkapom,
mindig lesz valahogy, ne félj angyalom.
Ne hidd hogy ennyi volt, nem ennyi adatott,
tehetsz rá egy lapáttal, ne add fel most,
üzenem annak, kit reménye elhagyott,
s annak is ki nem lát fenn csillagot,
hidd azt, hogy benned is ott ragyog!
Ott van az mélyen a lelkedben legbelül,
egyedül te láthatod csak, hidd el, sikerül,
bízz magadban, hisz meg tudod csinálni,
ne hagyd az árral magadat sodorni.
Ki magasról néz le rád az észt könnyen osztja az,
nem tud nálad ő többet csupán az arca nagy.
Bátorság testvérem, hidd, hogy életed változhat,
ha egy ajtó bezárul egy másik kitárulhat,
de tenned kell érte neked is barátom,
ingyen nem adnak semmit, jó lesz ha belátod,
csináld jó szívvel mihez értesz e földön,
és hidd el a jutalmad megkapod ott fönn.
[color=#6600ff]
Kedves Melinda!
Nagyon szép,reményt adó vers!
Szeretettel gratulálok!
Margit(l)
[/color]
Drága Ica!
Ha Te mondod, akkor biztosan így van.
Melinda(l)(f):)
Imre!
Te még nem tudod, hogy csak egyetlen biztos dolog van ezen a földön, az pedig nem más, mint a halál? Én azt gondolom, hogy mindig meg kell próbálni a változtatást, ha már nagyon nehéz a jelenlegi élethelyzet.
Örültem neked versemnél!:) Melinda
"Egy dolog azért ér véget, hogy egy másik elkezdődjön"…node biztos, hogy jobb lesz az?
üdv
iMRE
Drága Melinda!
Nagyon szép, bölcs sorokat, biztatót írtál.(l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Rita kedves!
Saját tapasztalás alapján született meg a versem. Örülök, ha tetszett.
Melinda (f)