Érzem
Csontjaimban érzem a hajnali ébredések
hűvös nyugalmát, bőrömön azt az érintést,
amelyet utoljára rajtam felejtettél, az idő
csobban köröttem, egy köhintést még
áthallok az éjszakádból.
Nyugatról támad a szél, néhány ág törik,
aztán kisimul az égalja, összeszedem
széthullott szavaidat, mondatba rakom,
segít egy-egy képző, rag, mikor felsikolt
türelmetlen haragod.
Elgondolkodom, lehet-e rajzolni halált
bársonyos bőrre, felfénylik-e egy mosolyban
vagy csak csuhásan baktat nehéz léptekkel
a tehetetlen szétszakadt lélek sokkjában,
amikor a gödör sírrá tágul.
köszönöm szépen Éva
üdv
iMRE
Nagyon szép !(l)
Kedves Babu
Vélhetőleg egy promt szerelmi csalódás fogta a kezem a betűvetés közben….
Élet pereme?….már túl az életen, az csak látszat, hogy még élek…..
üdv
iMRE
Kedves Imre.
Nagyon szep ez az" alkonyodo" vers az elet peremen.
Kisse fajdalmas de szep sorok!:)
Gratulalok szeretettel….Babu(f)
[ Elnezest az ekezethiany miatt !]
Köszönöm szépen Sándor…
szeretem ezt a verset….emlékezés….de a jóra emlékezés….
a hsz-ben feltettem a DOKK szereplését is, maradanDOKK lett
igazad van, azért írunk, hogy a saját érzeteinkkel másokat megérintsünk…talán sikerül néha.
üdv
iMRE
Kedves Imre, ha egy írás elgondolkodtató, leköti az olvasót,
az csak nagyszerű lehet.
Én ilyennek látom verseid, hatalmas elismeréssel gratulálok!
Tisztelettel: Hecz János Sándor
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42247%5Bmail%5D%5B/mail%5D