Művész születik
Megkergült démonok kínoztak engem
Istenek leheltek lelket belém
Téged láttalak legszentebb órámban
Gond és lárma között gyönyörű arcod
Oltotta belém a szent ihletet
Nemes eszmék kicsiny csíráit
Déli színeket és fényeket
Ott láttam csak ahol te
Ledér, buja nimfaként vezettél
Tengernyi örömöt árasztva
Alakot, húst és vért teremtve nekem
Magányos ifjú művésznek
Alkonyat engem meg nem érint
Kelő nap sugara kell csak mostantól
Kényszerű, százszor megálmodott álmok
Ocsmány langyos vizek szikkadjatok
Reményem az örök apollóni.
Gratulálok versedhez! Nagyon szép, mély gondolatok a szerelemmről – nekem😊[img][/img]