Hiányod

Hiányod

Hiányzik hangod, mely a
szívem mélyéig hatolt,
minden egyes szavad, mely
a lelkem mélyén landolt.
Akkor, amikor ültünk,
szorosan egymás mellett,
éreztem a bizsergést,
akkor jött, mikor kellett.
A csend hangja fájón és
egyre gyorsabban lüktet,
üres magányomban is
már évek óta büntet.
Szeretném hallani a
szavaid szép énekét,
úgy látni az életem,
mint egy új tündérmesét.

“Hiányod” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Viszonzott érzéstől az életünk valóban tündérmesévé válik olykor.
    Ezt még sehol máshol nem olvastam, tetszik.

  2. Kedves Zseraldina!
    Szépen megírt vers, a Kedves után. Ilyen epekedésből áll az életünk, mert nem biztos, hogy mindenkinek sikerül megtalálni a nagy Ő-t. Csak szenvedünk és reménykedünk.
    Szeretettel olvastam: Viola (f)(f)(f)

Szólj hozzá!