Velük
Anyám mindig ünnepre terített
s mérges volt ha a grízgaluska
megfolyt, a pörköltből a
csontosát magának válogatta
apám mindenhez kenyeret evett,
nekem úgy magyarázta, hogy erre
a háború tanította, s a morzsát
mindig a tenyerébe söpörte
kézzel hímzett terítő vetett
rojtokat előttünk, csíkozott
tányérok ontottak illatot, anyám
kérte: előlem minden elfogyott
add Isten még egyszer azt az ízt,
azt a mosolyt mi asztalunkhoz ült,
kérem vissza a régi gyermekkort,
mi sajnos réges-rég messze repült
Kitti
Ez már lehet nálam az infantilizmus jele….de nagyon vágyom vissza a gyermekkorba….
köszönöm a véleményed
üdv
iMRE
Nosztalgia, szeretet, vágyakozás, szomorúság és a megélt élmények öröme van a versedben, ami nagyon szép. Jó vers, gratulálok!