Anya(természet)
Altatót fújt a szél… bús, fájó altatót
dúdolt a téli éjben… akkor elvesztél
a végtelenségben… Hófehér takarót
akartál, amit magadra terítettél,
s míg színeid álmodod… átmelengeted,
hogy tavaszi virradatra kendőd legyen.
Kendőd a könnyű, zöld selyem…
Emlékezetből majd újra hímezheted.
Az ibolyakék, tarka, napszínű sárga
nem lesz árva magány az öltéseiden.
Könnyek és türelem… szeretet táplálja.
Parány nő, s óriás anyai szíveden.
Gyönyörű az anyatermészet minden évszakban.
"Emlékezetből majd újra hímezheted."
mesés!