pőrén

pőrén

pőrén állok most előtted
minden kis hibámat látod
remegős hányinger erőltet
rövidebbre veszed a láncot
mi egy nyelvet beszélünk
mégis kell már egy tolmács
fordított láncú génünk
szavakból font korbács
csattan a meztelen igazság
nézőpontnyi csak a különbség
bár nyerhetetlen a vigaszág
kell hogy a veszteseket is köszöntsék

“pőrén” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Amarilla! Rendkívül expresszív a versed. Leginkább ez a két sor tetszett: "fordított láncú génünk/ szavakból font korbács." A vesztesekkel, sajnos, senki nem törődik.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!