Értetek
Csak megyek az úton vonszolom keresztem,
amit miattatok, vállaimra vettem.
Vérző, sebhelyes testemmel hordozom,
és remegő kezekkel, görcsösen markolom.
Ti értetek!
Járni alig tudok, oly súlyos a teher,
vad fájdalom hasít belém, korbács, ha ver.
Szitkok, gúnyolódás kísér az utamon,
ám, többé nem lépek már vissza, ezt fogadom!
Ti értetek!
Szétfeszítik karom, kötéllel húzzák szét,
hallgatom őrültek, beteg, vad beszédét.
Kalapács csattan, de nem sírok, mint gyermek,
ha kezembe, lábamba, vasszögeket vernek.
Ti értetek!
Hatalmas fájdalom hasít belém ismét,
mikor felállítják, a Krisztus keresztjét.
Testem húzza kezem, nyomja le a lábam,
levegőt sem kapok, csak fújtatok ziláltan!
Ti értetek!
Kíváncsian állnak köröttem a gazok,
álnok nyomorultak, elfajzott, rút papok.
De, sokan azt sem tudják, hogy mit csinálnak,
ezért megbocsájtok! Nekik, s a világnak!
Hogy éljetek!
De nem a saját gondjaidról beszél Jézus, hogy hordozod, hanem arról, ami a követésével jár.
Amúgy meg azért halt meg értünk, hogy minket ne vonjanak felelőségre az elkövetett bűneinkért. Csak van, aki ezt értékeli és van, aki nem.
Örülök, hogy tetszett a vers! (ang)
Élünk. Ám a keresztet, mindenki a magáét viszi tovább. Mi értelme volt akkor meghalni… miértünk?
A versed jó.
Azért vannak, akik értik, már nem írtam feleslegesen. 🙂
Kedves Gábor! Én is értem.
Üdv: Kati
Köszi Erika! Örülök, hogy tetszett, és, hogy te legalább érted!(ang)
[b]Nagyon szép írás, kedves Gábor! Bár mindenki helyesen értelmezné a refrént – és annak variánsát a záró sorban. Elismerésem! Szép munka! Szeretettel olvastalak: E. [/b]
Többet kellene erre gondolnunk, a Megváltóra.
Szeretettel: Ica
Húsvétra íródott. Köszönöm, hogy olvastad, Rita!