EMLÉKVERS (beteg anyósomhoz)

EMLÉKVERS (beteg anyósomhoz)

Elsorvad lassan mindkét karod
Szemeden nem csillan huncut fény
Nem hagytál el, mégse’ vagy velünk,
csak tengődsz a múlt szeretetén
Nem várod többé a holnapot
Felejted a kedves emlékeket
Apadó erőd régen elhagyott,
Többé a virág sem szép neked.
Összemosódnak a tegnapok
A jövőd száz-karú, fojtó szörny
A szófoszlányokat néha elkapod,
de szíved jég-hideg közöny.
Simogatnálak, de nem érted…
Ölelnélek, de csak nézel rám
Elhamvad lassan a lelked is,
és ez mindennél jobban fáj.

Nem virul neked több forró nyár.

Eger,2018. április 28. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“EMLÉKVERS (beteg anyósomhoz)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Janna, hogy folyamatosan velem tartasz az "Úton" és megértő gondolataiddal segíted azt. Ölellek. Rózsa

  2. [color=#660066]"csak tengődsz a múlt szeretetén"[/color]
    A beteg erőtlen, gyenge és már "kifele áll a szekere rúdja". Bántja a forró nyár. Nehéz minden, minden ami Élet. (f)

Szólj hozzá!