Hajnalban eljönnek
Borotvaélen táncol a létünk,
kicsit, már meghaltunk,
kicsit, még élünk.
Éreztük régen, nem sok van hátra,
nincs többé szerepünk
ezen világban.
Szárnyaljunk együtt, ha úgy is végünk,
hajnalok hajnalán,
eljönnek értünk.
Addig, azonban, még utoljára,
gyújtsd meg a gyertyákat,
hálószobádban!
Vége a dalnak, mi már nem félünk,
egy utolsó csókkal
búcsúzik létünk.
Húzd be a függönyt, senki se lássa,
mikor átmegyünk, az
árnyékvilágra!
Borotvaélen táncolt az élet,
én sohasem foglak,
feledni téged!
Magunk után, itt semmi sem marad,
emlékünk megőrzik,
némán a falak.
Semmi problema!
Nem vagyok pesszimista, csak komolyabb dologról volt kedvem írni.
Amúgy, meg teljesen másról szól a vers, nem arról, hogy valakit elhagytak.