Időszabó keze nyomán

Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom…
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon –
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.

…..

(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)

Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már…
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár –
jó lesz nekem így is, ne búsulj, mester,
kőszívű lett sorsom meztelen megver.

…..

Tüskebokron járó, szegény tavaszom…
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon –
vártalak, mint mindig zord telek után,
simuljál testemre, szúrd át bőrruhám.

(2018. március/április)