estvekép
idetévedt olajfák vékony levelein pár csepp eső,
a panelvilág kevés zöldje iszik mohó-szomjasan,
egy pad, már az időre málló, de csendes, félreeső,
felvillan a halogén, este kilenc felé,
szép lassan
a csillagok visszahunyorognak az égről, fáradt vagyok,
hallgatok, csak nézem a siető embereket, irigykedek,
elindulok, nem tudom miért, de mégis,
lépnem kell
Kedves Kati
Egy csendes eső hozta ezeket a sorokat amit az erkélyen cigarettáztam át….az "irígykedek" szó után korábban szerepelt, hogy "hazamennek"….de most úgy éreztem lehagyom…sok minden lehet az irígység oka….
üdv
Imre
Kedves Imre! Tökéletesen visszaadod a természetes és a mesterségesen létrehozott környezet találkozását, és azt az ellentmondásos érzést, amit az emberből kivált.
Üdv: Kati