ANYÁM KÉPE

Megosztás Nyomtatás 293 megtekintés 9 hozzászólás Kategória: (Archív) pályázati versek Szerző:

ANYÁM KÉPE

Megborzongtam.
Fájó emlék tolult agyamba,
anyám korán elhagyott örökre,
az égbolt kékjéről lehullt a Nap.

Álom vagy valóság?
Szellő hátán nyargalt a holdfény,
ágyamon fekve függöny libbent,
felültem az éjszaka neszére,
tán látomás a felbukkant árnyék.
Anyám képe lebegett előttem,
a tér szürke masszájában.
Nem szóltam hozzá,nem akartam,
hogy áttetsző lénye elillanjon
az éjszaka sötétjében.
Nem szóltam,talán kellett volna,
csak néztük egymást merőn,
a kérdés benne volt szemének
láthatatlan sugarában.
Csak nézett,s bátorító mosolya
behatolt elgyengült szívembe.
Megmozdult ajka némán,mintha
súgott volna a vértelen száj.

Verejték csordult szememre,
mennyire tud fájni a NINCS!
Gondolataim Etnája kilövellte
a lelkiismeret fájdalmas szavait.

“Szülőm,korholni jöttél gyermeked
e kései időben,lázas éjszakán?
Mondd el,mit vétett bolond fiad
elsuhant éveinek sűrűjében,
az önzés búrjánzó dzsungelében,
hány ölelés hiánya sebezte
gyenge,beteg,fáradt lelked,
a lerészegült kamasz érdes szava
tőrként mélyedt testedbe,
meggondolatlan tetteinek bárdja
rést ütött az értelem kapuján,
és szégyenfoltját magadban hordoztad”
Most anyám képe szívet formált,
s lánggal égett rá a távoli üzenet.
“Fiam,e kései önvád mily hasztalan,
vétkeid a szeretet tisztára mosta,
anyád voltam,mindenestől anyád,
most angyalként is őrzőangyalod.”

Megborzongtam.
Tudom,mennyire fájhat a NINCS,
ám a lánggal írt szavak nyugtatnak,
az égbolt kékjére felkúszik a Nap.

2009. június 17.

EZT A VERSET PÁLYÁZATRA SZERETNÉM BEADNI !

“ANYÁM KÉPE” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Igen,kedves Viola,megnyugodtam. Észrevettem,hogy ott szerepel a pályázati művek között.
    Köszönöm,hogy figyelsz rám!

  3. Drága Hölgyeim! Igen ,édesanyám elvesztése fájdalmas volt,főleg azért,mert még az 52. életévét sem töltötte be. Én meg csak 25 éves voltam. Sajnáltam nagyon,hogy későbbi feleségemmel nem találkozott. Jó barátok lettek volna,mindkettő nagy növénykedvelő lévén.
    Szeretettel üdvözöllek Benneteket: András

  4. Kedves Gitta! Igen,időnként eszembe jut anyám. Bár idős ember vagyok már,de vannak dolgok,amik örökké foglalkoztatják az embert,mit mulasztott el,mit nem kellett volna,amig fiatal volt. Tudom,hogy hasztalan az önvád,de néha-néha felsóhajt a lélek.
    Szeretettel üdvözöl András

  5. Az önmarcangolás végigvonul verseden, s remélhetőleg az édesanya képzel,t megbocsájtó szavai, valóban feloldják lelked gyötrődését. Bízz benne, hogy úgy van, ahogy édesanyád szelleme/védőangyalod állítja. Mert ezért is írtad ezt a verset.
    Szeretettel kívánok minden jót:
    (egy szintén, anyja iránt sok mindent elmulasztó "gyermek",)
    G.

  7. Drága Viola és Margó! Nagyon köszönöm,hogy olvastátok és hozzászóltatok versemhez. Bár ezt pályázatra szántam,de úgy látszik megint valamit nem jól csináltam.

  8. Kedves András!
    Gyönyörű versed megérintett. Hidd el, Neki is fáj, hogy el kellett hagynia. De úgy van, ahogy érzed, Ő a Te védőangyalod.
    Szeretettel gratulálok: Viola :]

Szólj hozzá!