A Fuldokló lét

A Fuldokló lét

Évszázadokkal a hátunk mögött.
Kiszolgáltatva a fölénk omló időnek,
fuldokolva végső leheletig, szemhunyásig,
az egyre nehezedő teher súlya alatt –
miközben görcsösen üvöltjük
hazugságok bűneit – melybe belehalunk…
kiüresedve, elrongyolódva,
e mocsok gödrébe hullva.

Mint fuldoklóra a víznyomás.
Hörögve vergődik a túlélés
kiszipolyozott, csonttá aszott rettenete,
s a ránk hagyott gyalázatban
a mesterségesen érzéstelenített lélek
kilátástalanul viaskodik…
az ablaktalan létezésből
nem látja a fényt, a kiutat,
helyben fut – zsákutca a felirat.

2009-10-02

Cobblah Ilona

“A Fuldokló lét” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!

    Nagyon fájdalmas és kilátástalan ez a zsákutcás történet. Persze, van ilyen, de a zsákutcából is ki lehet jönni, csak vissza kell fordulni.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Keserű erős gondolataid szavakba öltöttüzenetével egyet értek és szomorúvá tett az igazsága.
    Sok további sikert kívánok szeretettel Gyöngyi

Szólj hozzá!