A Fuldokló lét
Évszázadokkal a hátunk mögött.
Kiszolgáltatva a fölénk omló időnek,
fuldokolva végső leheletig, szemhunyásig,
az egyre nehezedő teher súlya alatt –
miközben görcsösen üvöltjük
hazugságok bűneit – melybe belehalunk…
kiüresedve, elrongyolódva,
e mocsok gödrébe hullva.
Mint fuldoklóra a víznyomás.
Hörögve vergődik a túlélés
kiszipolyozott, csonttá aszott rettenete,
s a ránk hagyott gyalázatban
a mesterségesen érzéstelenített lélek
kilátástalanul viaskodik…
az ablaktalan létezésből
nem látja a fényt, a kiutat,
helyben fut – zsákutca a felirat.
2009-10-02
Cobblah Ilona
Kedves Ilona!
Nagyon fájdalmas és kilátástalan ez a zsákutcás történet. Persze, van ilyen, de a zsákutcából is ki lehet jönni, csak vissza kell fordulni.
Szeretettel: Rita(f)
Köszönöm …
Szeretettel Ilona
Keserű erős gondolataid szavakba öltöttüzenetével egyet értek és szomorúvá tett az igazsága.
Sok további sikert kívánok szeretettel Gyöngyi