Nélküled

Nélküled

Látod, odafönn az ég ölén,
szomorú felhők könnyeznek
mert nem vagy velem…
Szürke levegőt szívnak,
szürke lelkük tele,
azért esőzik idelenn..
Komor a bú, a hiány fájdalma
ömlik a napra, mint tinta folt
elnyeli a színét,
elcseni a fényt,
ami még, a miénk volt, a miénk volt…
Könnyek között érlelt,
hosszú várakozás
álmatlan, hosszú éjszakák,
csak a négy fal tudja,
hogy szenved a lélek,
üres kalitkában, csak várni rád.
Kopogtat a vihar, mindenhol tombol,
egyedül az idő, ami nem szalad
kiszárad a felhő, elhallgat a zúgás,
s velem csak a csend marad, a csend marad.