Szólj igazat

Szólj igazat

Azt gondoltam, ha jó leszek,
szeretni fognak az emberek.
Nem könnyű igazat vallani,
mögöttem károgást hallani.
Felnézek a magas égre,
a jó Istent arra kérem,
bocsássa meg a torz vádakat,
a veremből kilássanak.
Akkor is szeretek, ha bántanak,
ha emiatt kalodába zárnának.
Túl vagyok már a nehéz úton,
jó baráttal pendülök egy húron.

Minden jog fenntartva!
2019.12.10.

“Szólj igazat” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!
    Sokszor nem elég jónak lenni ahhoz, hogy szeressenek, kárrogók mindig vannak, ők csak kárrogni tudnak, mindegy, hogy iók vagyunk, vagy rosszak, nekik úgysem tudunk megfelelni.
    Csak a saját értékrendünk számít, annak kell megfelelnünk.
    Sok szeretettel gratulalok.
    Magdi

  2. A jóság nem mindig párosul a szeretettel. Ha jó vagyok és szeretnek, csupán a megfelelési vágyat tükrözi. Igazmondás és mögöttes "károgás" szinte mindig párban állnak. Hiszen rengeteg a farizeus. De ha jó vagy, hát nem kárognak… De a "károgókért " imádkozni -azon kívül, hogy keresztényi cselekedet- teljesen fölösleges, mert mindig lesznek újabbak, akik károghatnak, és nem is biztos, hogy ők vannak a veremben.
    Jó neked, ha úgy is képes vagy szeretni, ha bántanak. Én elfordulok attól, aki bánt. Nem érdekel. Sem ő, sem a károgása. 🙂

  3. Többször is elolvastam a versedet, hogy meg tudjam ragadni, milyen képet láttat velem. Végül rájöttem, ott van a művedben: a verem. A költeményed kezdete az egyik oldal pereme, a közepére került a mélység és az onnan feltekintés, a zárórész a túloldal, a mélyből való kilábalás. Találó ez a szerkesztés. (f)

Szólj hozzá!