Disznóság

Disznóság

Élt egy gazdag disznócsalád,
féltve nevelgette fiát.
Mindene volt, amit akar;
elkanászodott csakhamar

Egyszer csak szólt disznópapa:
„Fiam, vagy már úgy két mázsa,
felnőttél már, nem vagy süldő,
legyél tehát kereskedő!”

Nem füllett ahhoz zápfoga;
nem engedte lustasága.
Olyan élet kellett neki,
’mely az agyat pihenteti.

Elhatározta: színész lesz;
s illett is ez a sok észhez,
’mely a fejében lakozott:
„csűrszínházi alkalmazott”.

Eleinte szidta apja:
„Micsoda ostoba szakma!”
De a szidást abbahagyta,
mikor röfflapját olvasva,

ez állt az első oldalon:
„Előadás a színpadon;
főszereplő: Röff Nagy Tamás”,
s ez az ő fia – senki más.
(a „Malacok szerelme” volt
e gyönyörű alakítás)

Nagy disznó lett a kis Tamás,
dicsérte Röfflaki kartárs.
Az egész ól fölfigyelt;
karrierje fölívelt.

Megtudhatjuk, mi sokhoz ért:
látogassuk meg a házat,
hol a sok szép szereplésért
megkapta a Kossuth díjat.

Jobban értékelte volna,
ha a díj tengeri volna,
de ne bánkódj, kedves süldő,
a dicsőség, ez itt a fő!

“Disznóság” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Gábor
    csatlakozom Kittihez az analógiák számlálását illetően.
    Írjak a remekül alkalmazott, meg-megdöccenő ritmusról, vagy a "facsart" rímekről, amik megjelenítik a röfögő-döcögő alakot? Vitriolba mártott tollal írtad Te ezt a verset: remélem, én sosem adok neked okot ilyen kritikára! 😉

  2. Kedves Gábor !
    A csöves kukorica élelem is de lehetett vele fizetni is, tanú rá, a történetem, mekkora értéke volt hajdanán. Akiknek nem volt pénze a belépőre, vihetett két cső kukoricát, jól lakott a sok kukoricával a cirkuszi szelídített oroszlán, és a sok cirkuszi jószág. Akiknek pénze volt ,
    fizetett két forintot és jól lakott belőle sok cirkuszi alkalmazott.
    A díjat a nézők vitték el , mert egy hely sem maradt üresen a nézőtéren.
    Tetszett, gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!