Létem
Elveszve az idő
hajtásai között
a sűrű csalódás
hamis mosolyt öltött.
Ködbe vész száz emlék,
becsomagolt élet;
álmatlan idegen,
felvértezett lélek.
Kezeim közt porlad,
magam korlátozom,
fájdalomtól félve
gyáván botladozom.
Szakadatlan szívvel
nem létezhet öröm,
a bánat ruháját
mégis egyre szövöm.