Három éve

Összes megtekintés: 83 

Három éve

Csoda történt három éve,
Vásárolni mendegéltem,
Hét ágra sütött a Napom
Júniusi szép szombaton.

Amikor a bolthoz értem,
Édi sétált el előttem,
Nem látott, mert igyekezett,
Mihamarabb hazaérjen.

Bár a szívem nagyot dobbant,
Én sokat nem álmodoztam,
“Itt és most”: tudatos voltam,
Szerelmem után szaladtam.

Egyáltalán nem voltam rest,
A lábam úgy igyekezett,
Futottam az autóhoz,
Ezüstös Opel Astrához.

Kopogtattam, integettem,
Édi, én vagyok, eressz be!
Huszonöt év elrohant
Nélküled, hiányodban.

Amint Édi észrevett,
Kiszállt és hozzám lépett,
Mint két gyerek, úgy álltunk,
Néztük egymást, bámultunk.

Ilyen csoda, hogy lehet,
Negyed század így eltelt,
Mintha tegnap történt volna,
Mondogattuk: két év múlva…

Ámultunk és bámultunk,
Tátott szájjal hallgattunk,
Meg se öleltük egymást,
Meglepődtünk nagyon hát.

Három éve már ennek,
Hogy lelkünk így repesett,
Nagyon libabőrös vagyok,
Édikével, ha talizok.

Csodálatos barátság,
Lehet, nem lesz házasság,
Amíg élünk, megmaradunk
Egymásnak lelki vigaszul.

És kérlek, jusson eszedbe,
Édike, Téged szeretlek,
Ahányszor csak meglátlak,
Imádlak és csodállak!

Dávid László,
2016. június 8.,
Marosszentgyörgy

Szólj hozzá!