KÉNYSZER-ÁLARC

KÉNYSZER-ÁLARC

Ha, levetném kényszer-álarcom,
amit, olyan ritkán viselek csak
Rém furcsa volna valós énem,
mert láthatnátok boldognak
Rút a világ, el kell benne bújni
Nem kérkedhetsz. Nézd: Ez vagyok!
ŐK letaposnak, a földbe gyűrnek
Nem maradhat egy csepp írmagod…

Mindhiába szenvedsz, küszködsz
Másokra köszönt az éledő hajnal
A mi országunk, sajnos: túl üszkös
Rég\’ könnyen birkózott száz jajjal
Ma, ez nem megy – letaglózták:
A szemfényvesztő “álszentek”
Ők, az “igét” hazug-mód mormolják,
míg, hatalmas bűnökben vétkesek.
Lehet, nem kéne még felébredni…
Az álmom, a valóságtól jóval szebb
Bánt, hogy hitem nem tud feléledni
Vad vér-farkasok martaléka lett.
Bensőmben úgy mocorog a jóság,
mint szabad égre röppenő madár
Bár annak, aki régebben voltam,
egy igényes része, megváltásra vár
Ha, levetem a régen elnyűtt álarcom
Csodálkozni fog e maradi, frigid világ
Nyíltan folytatom a jövőért száz harcom,
s ez igazi barátságért, segítségért kiált.

– ITT AZ IDŐ! AZ ÉJ, HAJNALRA VÁLT. –

Eger,2020. január 25. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“KÉNYSZER-ÁLARC” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm Zsófi kedves, értő soraidat…de azért gondolj csak bele! Vannak országok ahol valóban kötelező – igaz, csak a nőknek – a fátyol viselése, de nem old meg semmit – sőt! Talán, rosszabb, mint az álarc. Néha, kell a szükséges rossz, mert az "ellenség" lecsap a meztelen igazságra…valahogy kell védekezni, ha nincs is ínyünkre.
    Örültem neked. Puszi Rózsa

  2. Milyen sok bajt meg lehetne előzni, ha nem kellene álarcot viselni.
    " De a fátyol könnyebb lenne
    egy fuvallatra fellebbenne
    átláthatóbbá is válna
    nem gyötörne annyi embert
    beteljesületlen vágya."
    /F.Zs: "Egy intésre lehull hamar"/
    Kiteljesedett versedhez szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!