Te

Te

A szemed. Mégsem, a szád! Vagy a térded?
Nem, inkább a combod. Vagy mégsem?
Mi fogott meg benned?
Mi az, ami belőled az én részem?
Miért van, hogy a kezed nézem?
A mosolyod, igen, a mosolyod.
Vagy mégsem?
Talán ahogy beszélsz hozzám.
Az számomra a legkedvesebb!
De lehet, hogy ahogy rám nézel! Igen, igen
Mégiscsak a szemed, nem értem!
A jó ég tudja, mi fogott meg benned?
Én csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek.

“Te” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy elolvastad első szárnypróbálgatásom a költészet egén!
    (f)

  2. "Én csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek."

    A szerelmet megmagyarázni nem lehet.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!