Elhagyottan
Nyomorék lét lárvája rág,
a hörgő, fájó percek
összesúgnak felettem.
Hiába imádkozom Istenemhez,
nem lett könnyebb lelkem terhe.
Fázom, órák óta csak arra várok
meglátogasson a családom.
A hajnali csendnek, szétfut a fénye
tiszta sugárzás, benne a végzet,
folyosón léptek, már elkéstek.
Ó, halál, szólt a lány
várhattál volna, míg ideérek.
Drága Zsófi!
Egy régi szólás v. közmondás: Mindenkinek egyedül kell meghalni."
(de nehéz, ha sok fájdalommal jár (testi, lelki)
Szeretettel
Ica
Drága Ica !
Felismerni a megváltoztathatatlant, elviselni a fájdalmat, tudni felszín alatt tartani, életfeltétel.
Szeretettel grt. Zsófi.(l)
Igazad van kedves Rita!
A lányom is megdorgált már a sötét gondolataimért. *)
Köszönöm (l)a figyelmedet!
Szeretettel
Ica
"Ó, halál, szólt a lány
várhattál volna, míg ideérek."
Kedves Ica!
Lehangoló, szomorú verset írtál, de van ilyen rossz hangulata az embernek, amikor nyomasztó érzések lepik el. Jó kiírni, aztán kilépni a fényre.
Szeretettel: Rita(f)
Sajnos vannak ilyen helyzetek kedves Tibor.
Hú! Fejbe vágott ez a sötét vers! Tibor B)