A bárányok hallgatnak
Süvítő szélben tétova bánat
haldokló pipacssziromra
hinti fájdalmát.
A keresztre szegezett
elnehezült tekintete
vérvörös horizontra feszül.
A könnyező alkony
bimbódzó hitet rejt,
de közeleg az éj,
s éhes farkaskölykök vonítása tör
áhítatba révedt csendet,
s a felébresztett csillagok
sápadt fénye ránehezül
a Golgotára terelt bárányok
hallgatására.