[Többet nem…]

[Többet nem…]

Többet nem ölel át
buzgó karod, mi otthonra szólít,
rémálmaid ágyát te vesd meg!
Emberhez méltatlan szavak tapadtak
ajkadra, hát így szeresd
magadat,
mint pislákoló lámpát
ha zavar a fény
és úgy felejts el
hogy halmozódó gondok között
menedék legyek, hol lakni kívánsz
de öblítő illatú vágyaid nyughelyét
én már nem vetem meg soha.

“[Többet nem…]” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ez a versed is teljesen egyedi gondolatiságot és szó-összetételeket használ. (f)

  2. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen dicsérő, kedves szavait! 🙂 Minden jót kívánok!

    Szeretettel: Anna

  3. Érdeklődéssel és szeretettel olvastam a verset.

    Gratulálok a nyereményhez is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!