Cukorrá vált méreg
Az élet sötét, rongyos hálójában
vergődik, szenved kis rovar-életem.
Megdermed szívem a hideg homályban,
mérgektől rándul, s szárad ki vérerem.
Kitikkadt keblem lázasan hull alá,
jéghabjaiba kék csillagtengernek;
Lenéz rám a Ma, s életem ontaná,
szennyes a lelke, kezei remegnek.
Holnap ha virrad, s a rózsaszín hajnal
fénnyel átölel, tiszta szívvel nevet,
fülembe csengő üde madárdallal
ringat az éden, s letörli könnyemet.
Öröm ölén majd tündérmese ébred,
(édes hályoga kinyíló szememnek).
Szeráfok dala cukorrá vált méreg:
óh, csodás élet, mennyire szeretlek!
2020. február 28.
Kedves Marika!
Nem tudom én látom-e rosszul, vagy így is van, de kiveszett az emberekből a jó szeretete, megbecsülése. A rossz dolgok szövik át mindennapjainkat – sajnos.
Észre kell venni az apró szépségeket is…
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
"fülembe csengő üde madárdallal
ringat az éden, s letörli könnyemet"
Szép gondolatok. Igen, észre kell venni körülöttünk a szépet, a jót!
Szeretettel gratulálok: Marika:]
Igen, kedves Rita, az életet szeretni is lehet.
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
"óh, csodás élet, mennyire szeretlek!"
Szeretettel: Rita:]