MÉGIS ITT VAGYOK

MÉGIS ITT VAGYOK

Úgy ért, mint a villám
minden szép szavad,
s a csúnyák is pörölyként
lelkembe hajtanak
Írok, vagy csak vélem,
hogy vers születik most?
Lángolva a vérem
lelkemből kimos,
minden lazaságot,
sok zavaró kételyt,
míg ültetgetném a jót,
tűzzel irtanám a mételyt,
hogy világunk ragyogjon,
és ne téphessék szét
örvénylő ciklonok,
sem dölyfös büszkeség.
Hisz\’ magyarnak ébredni
rendkívül jó dolog,
ki nem képes átérezni,
mind süket, vak, bolond.

Szép hazánkban rónák,
vén hegyeket ölelnek
Varázsos történelme
van a holt köveknek
Ha rálépsz véletlen’
érzed, mint fortyog a múlt
Minden újabb évben
népünk élni tanult.
Végre, kinyitja az ég
bársony-kék kapuját,
hogy aki, hitetlen ma még
ott, láthasson csudát.
Így, megérzi benne:
a hatalmas, ősi erőt
Tedd, kezed szívedre!
és kövesd híven őt!
Akkor, a fénybe érsz,
megkoronázva fejed
Hidd el! Kapsz, ha kérsz,
és teljes lesz életed.

Úgy ért, mint a villám,
a magyar őserő
Szívesen okít’tnám,
de ritkán jön elő.
Csak halvány, gyenge kis láng,
mi biztatásra vár
Inkább sejtelmes vágy,
mi börtönébe zár.
Hogy magasra szítsam:
Kell a nagyvilág,
Hogy virágba borítsam :
a lelki szolgaság,
minden csínja-bínja,
szerelmes tavaszok…
Egyszer már elmentem,
most mégis itt vagyok!

Eger,2020. március 21. Fleiszig Rózsa(Vadirág)

Szólj hozzá!