Vágyódás
Repül a gép messze, nagyon messze,
Ha tudnék mennék, de mennék vele.
Csíkot fest fenn, égi országútra,
De én maradok újra és újra!
Befogadja az ég nagy madara,
A sok embert kikkel száll magasra.
Elviszi őket messzi tájakra,
Én nézem, míg est borul a fákra.
Vágyom én is a világot látni,
Repülővel égi úton szállni.
Szívem és lelkem magasan szárnyal,
Világot lát az álmaim által.
De a gépek nemcsak távolodnak,
Jönnek ide is, sok embert hoznak,
Lehet, nekik ez álmaik földje,
De én járnám a világot körbe!
Felfedezném minden zegét-zugát,
Ámulva nézném a sok szép csudát.,
S ha egyszer fáradtan vissza térek
Érzem már, hogy itt is szép az élet!