Kendők
Nagyanyám fejkendőt hordott.
Ha bánata volt,
szorosra kötötte az álla alatt.
Néha feketére cserélte,
olyankor nem szólt senkihez,
kiesett kezéből a tésztaszűrő,
és a vizet is magára loccsantotta
anyám sírjánál, a nagyerdei temetőben.
Sohasem sírt, “az ember tegye, amit kell”,
és fehér kendővel kötötte fel
nagyapám állát,
amikor annak eljött az ideje.
De ha nevetett, megoldódott a fejkendő bogja,
és az előbodorodott őszes-barna hajon
táncba fogtak a színes virágminták.
Köszönöm horla, hogy elolvastad. Nagyanyám valóban sok mindent kibírt. A 94 évében több volt a rossz, mint a jó.
Üdv: Kati
"az ember tegye, amit kell"
Keménységnek tűnik, de azt hiszem a "tartás" a jobb szó!
Tetszik a versed!
Köszönöm Florans, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Kati
Nagyon szép ! Gratulálok !