Udvari illat

Udvari illat

Az udvarra kiléphetek,
Mert én napozni szeretek.
Végig sétálok az úton,
A virágok rám figyelnek,
Ők az én szolgáim lesznek.
Beszippantom illatukat
Hagyom hogy megnyugodjanak.
A sarokban sír a babér,
szegény ő csak fény nélkül él.
A fűzfákat kikérdeztem,
Meg vannak elégedve velem
Ezt itt lassan befejezem,
S az egészet újra kezdem.

“Udvari illat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!