Száz emlék

Száz emlék

Szakadt betűk közt,
mint hűsítő balzsam,
megtört szívemen
neved ékes dallam;

komor életem
margóján díszeleg,
a remény gyöngye
csak vélem incseleg.

Ma még ég a tűz,
s forrón perzsel a láng,
az élet csókja
még gondot visel ránk.

Mit ezüst porral
hint reánk a nyár,
az éj küszöbén
tán már oly messze jár.

Ne menj el csendben,
mint tették oly sokan,
ha üt az óra,
majd száz emlék fogan.

“Száz emlék” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!