A csend szigetén
Az én utam csendes
helyekre visz,
tarka virágok, fák
szegélyezik.
Az jöjjön velem
e hosszú útra,
kinek nincs senkije,
és oly’ árva.
Az út végén vár
a hely nyugalma,
a csend, hol ragyog
a nap sugara.
Elül minden vágy
a csend szigetén,
meglásd ott minden
olyan meseszép!
A csobogó patak
hűs vízében
lélek is tündököl
a fényében.
Hárfa hangját fújja
lenge szellő,
cseppben, fejünkre hull
a fényeső.
A holdsugár szelíden
betakar,
s elfelejted, hogy a vágy
mit akar.
Kedves Feri!
Köszönöm a tetszésed, a gratulációd.
Szeretettel: Zsuzsa😍
Fölséges, ahogy a csend szigetéről írtál, amilyen szélen ábrázoltad!
Remek élmény volt olvasnom!
Poétaöleléssel: szívből gratulálok!
Üdv/Feri