Vagyok

Vagyok

Lemondó vagyok,
néma, hallgatag…
Halvány mosoly,
csak az vagyok
arcomon.

Túlhajszolt vagyok,
fáradt, képtelen…
Gyászos könnycsepp,
csak az vagyok
arcomon.

Vagyok édes, keserű, finom illatos,
Puha párna ha kell, lélekre omlós,
de vagyok szilárd, mint a jég és szikla…
Ha kell az vagyok, ami meg van írva.

Mi volnék, lehetnék talán?
Nem vagyok én semmi talány.
Nem vagyok én, semmi vagyok…
Hosszú, poros úton
a magány, az vagyok.

“Vagyok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szép gondolat sorozat lírikus módra!
    Megismertelek! Gratulálok szeretettel…Babu(f)

  2. Érdekes boncolgatás…. tetszett
    sok sikert kívánok
    üdvözlettel
    Ilona

Szólj hozzá!