Időtlen
Arcunkat az égre emeljük,
A percek múlását mérlegeljük.
Az idő kard, mi húsunkba mar.
Tombol bennünk a zűrzavar.
Esőcseppek mossák mosolyunk,
A holnapra ma még nem gondolunk.
Karodba bújok, és elrejtem magam.
Veled boldog vagyok, súlytalan.
A hold fénye körbe jár minket,
Meghitt csillogás ragyog szemeinkben.
Örök pillanat ez a lopott időben.
Szerelmünk bennem időtlen.