Milyen volt, kincsem?

Milyen volt, kincsem?

Harmat könnycseppeket ringat el a rét,
rügyeket bont ki a májusi szellő,
dús mező neveli pipacs gyermekét,
aranyat izzad odafent a felhő.

Milyen is volt nélküled, drága kincsem?
Mikor lelkemben a vágy fészket rakott,
és kíváncsian nyújtózott el bennem
a világra tárva minden ablakot.

Milyen is volt, mikor már szíved dobbant
hangosan benned – együtt az enyémmel,
és szárnyalva, bársonyos dalra lobbant?
Maga az élet lüktetett a vérrel.

Milyen volt, mikor apró gallyakként gyűlt,
és szikrákat gyújtott bennem a féltés?
A fény színekre bomlott, és felhevült
lelkemben zakatolt ezernyi kérdés.

A várakozás hosszú, lágy selymet szőtt,
aggódás törölte fáradt homlokát,
és tisztelgett a lenyugvó nap előtt
a kényesen nyújtózó bársony brokát.

Milyen volt kincsem, az első pillanat?
Milyen volt először kezembe venni?
Tudtam, ahogy szívemen tartottalak:
örökkön foglak félteni, szeretni!