Egy el nem hangzó ima

Egy el nem hangzó ima

kifacsart életek frusztrált kócos álmok
apró néma vágyak és foszló talányok
hazugság felhő gúny-mosoly övezte
gyűlölet hullámban vonaglik a teste
mindenkinek és ronggyá tépett családok
elkántált imák a pénz mint ősi átok
éhező emberek kenyér nélkül csendben
mindennapi kenyerünk add meg nekünk Isten

bálványimádás mammon az új isten
pénz hatalma hódít semmi sincsen ingyen
oszd meg és uralkodj ez ma is a módi
mit Róma kitalált zilált agyban hódít
megfordult az érték az ember nem számít
az öreg már nyűg jó ha csendben lapít
nem követel semmit és csendben elporlad
jöjjön el a te országod ha tényleg ezt akartad

szilánkok a földön a törött tükörben
fejfákat látsz mindenütt mint a temetőben
szeretet nélkül oly savanyú az élet
már marcangol a sors foga belemélyed
húsodba kereszted mit cipelsz beton nehéz
látod még mindig nincs meg a józan ész
hogy felfogja a szabadságot sosem adták ingyen
a gonosztól most is ments meg uram minket

talán ha őszintén szól egyszer a dallam
szabadság hangját hallod a szörnyű zajban
az ember megérte mit eddig csak reméltél
a szeretet lángjában az emberség újra él
megbékélve nézel szét e csodás földi tájon
szegénynek is jut már étel és ott a tányéron
nem csak az őszi légy jár majd körbe-körbe
adj uram békét most és mindörökre