Elmúlás
Elnémult a föld hallgat a táj,
Hallgatok én is, mint letört ág.
Állok a sötét éjszakában,
Jajszóm elhalt a pusztaságban.
Várom, hogy múljanak a napok,
Enyhítse idő a bánatom.
Lassan elmúlik mi ideköt,
A világ marad, én eltűnök!
Nyár múltán belep őszi avar.
Gyökerem száraz, porlik hamar.
Atomokra hullik tudatom,
Gúnyos szél fúj, őt is untatom!