Cérnaélen

Összes megtekintés: 316 

Cérnaélen

Elvarratlan szálakat hagytál,
öltéseket téptél fel,
majd mivel nem voltál ott az utolsó tanfolyami órán,
nyitottan hagyod hevereszni az anyagom.
Gondolataimban úgy vájkáltál, mint fatörzsben a kiskukac, minek egyetlen célja az életben a minél mélyebbre ásás,
majd a végkimerülésben való kielégülés.
Lehetnél nyugodtabb, mert így kimértebb a reakció, s erekció is csak így születhet,
ha magad vagy a zen.
Veszekedhetünk ezen, de ha sehová nem fut ki a beszélgetés és a szálak helyettünk gabalyodnak egymásba,
ne várd el, hogy kibogozzam.
Tanulj meg csomó nélkül kötni.
Kötődni.
Vagy magadtól végérvényesen ellökni.
Bizonytalan időkre az érzelmi analfabétizmus tengelyén kikötni.

“Cérnaélen” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Dorina
    jó ez a vers, nagyon jó, ahogyan egyetlen motívumra felépítetted egy egész kapcsolatrendszer érzelmi-lelki bonyolultságát.

    És "ha magad vagy a zen…": többé már nem vagy magad.
    (f)

Szólj hozzá!