Néha I
Néha elfáradok
s erőm végesnek tűnik
Néha keresem az utam
a lelkem sárral fröcskölik.
Néha kétségek gyötörnek
rágnak belül mostohán.
Néha félsz tükörbe nézni
A bizonytalanság néz vissza rád
Néha nevetsz, ha sírni kellene
sírsz, ha az öröm feléd kiált
Néha felnézel azokra ki
elfogadják mit az idő rájuk ruház
Néha fel kell állni
ha fogad vacog s remeg a láb
Néha erősnek kell lenni
ha nehéz kimondani megállj
Néha másra mondasz véleményt
s a szemétdombod előtted áll
Néha felállok a tetejére
s onnan nézem kié magasabb már
Néha meggyötörten
megijedve egy ájulás után
Néha csak a remény marad
Nem kezdjük előröl talán.
Bizony, jó és rossz furcsán keveredik életünkben… Éva
Kedves Margit!
Tetszéssel olvastam versed.
"Néha fel kell állni
ha fogad vacog s remeg a láb"
Bizony a sok kellemetlenség ellenére is fel kell állnunk, talpra kell állnunk!
Szeretettel: Marika
"Néha csak a remény marad
Nem kezdjük előröl talán."
Szeretettel: Rita(f)