Érints meg…

Érints meg…

Érints meg egy virágot,
Ha érteni akarod a világot,
A harmatos gyöngyvirágot,
A dúsan illatozó vadvirágot.

Érints meg egy lombot,
Ha kívánsz egy kis árnyékot,
Ha egy kis hűvöst kell lopnod,
Midőn a napon kell aszalódnod.

Érints meg egy patakot,
Ha vágysz egy friss kortyot,
Amely gyorsan oltja szomjod,
És hűst ad; nem kell szomjaznod.

Érints meg egy szobrot,
Hogy megértsd a kalapácsot,
A kőbe zárt merev rózsacsokrot,
Mely megörökítette a fájdalom-bokrot.

Érints meg egy arcot,
Aki titokban mosolygott,
Félve nézte a nagyvilágot,
Nem merte letenni a védőpajzsot.

Érints meg egy fénysugarat,
Mely melegíti a te udvarodat,
A mindennapokban mutat utat,
Beragyogva a mélabús napjaidat.

Érints meg egy eszmét,
Felfedve rejtett értelmét,
Tedd gazdagabbá éhes elméd,
Többet ad ez, mint te sejthetnéd.

Érints meg a szerelmedet,
Hogy érezd a feltétlen szeretetet,
A közöttetek lévő érzelem-tengereket,
Hogy megéld az örökkön-örökké szerelmet!

T. Tamás Ferenc, 2020.ápr.

“Érints meg…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nagyon kifejező módon leírt szeretet árad a versből szinte minden iránt. Nagyon tetszett, gratulálok, Zsuzsa! :]

  2. Fontos dolog az érintés. És ez nagyon jól megfogalmaztad ebben a szép versben.
    Köszönöm az élményt.

Szólj hozzá!