Kiállítás

Összes megtekintés: 88 

Kiállítás

Valami kisisteni világkép,
dicsőült érzés.
Halk suttogások hada,
eltűnik a világi mérték.
Hűs teremben.

Csillogás szemekben.

De belül:
Vad toporzékolás,
táncolnak az álmok.
Ordítva sétálok halkan,
képekkel kiáltok.
Minden fordulni látszik,
felemelkedem.
Ilyenkor belétek mászok
s ott felnevelkedem.

Együtt vannak mind
s mint mozaik összeáll.
E kép a jövőbe száll.

Túlélnek szülötteim.

“Kiállítás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A tetszésnyilvánítás, a belefeledkezés öröme bukkan elő a versből. Nagyon jó! Bármely kiállítás mércéje lehet. Gratulálok! (f)

  2. Kedves Niki!
    Gratulálok versedhez, amely a az élet dolgait szépen fejezi ki. További szép verseket kívánok Neked!
    Zserladina

Szólj hozzá!