Most már minden bezár engem

Most már minden bezár engem

Most már minden bezár engem.
Körbevesz, mint arany glória.
És ebben, a mindent felemésztő rendben
Szabad-e szívnek megszólalnia?
-Vagy hallgasson?
Hazudjon? – Jön majd egy másik
ki marakszik a jusson?
Vessen sorsot ruházataimra?
Avagy fusson,
hiszen, mi belőlem született….
Az csupán alamizsna!
Én már nem nézek
vissza!
Az én szívem tiszta!
…Tiszta…
Akartok-e inni belőlem?
Ha szemfedőmben gyűlt össze
a pára…?
Akartok-e testembe harapni?
Mert úgy is Tiétek
nemsokára!
Tiétek mindenem!
A levegővétel…
Az álmom!
És, ha már nem lenne Istenem!?
-Ti ne féljetek,
majd magamnak azt is
kitalálom!