A lélek fáj

Összes megtekintés: 55 

A lélek fáj
(Árpád fiam búcsúztatójára)

Ha a lélek fáj,
a szívben a vér dübörög,
a tüdőben elszorul a levegő,
reszketve remeg a csontvelő,
az agy nem érez örömöt.

És ha a lélek fáj,
megáll a sok-sok lekésett vonat,
az állomás hiába vár,
a kulcs a csatornába csörren,
kattan minden ajtózár…
és égig nőnek az ósdi falak
sötétben koppan a fej,
de az nem fáj, csak a lélek fáj,
és ha a lélek fáj,
hiába viszed zsákodban
tudós könyvek súlyos halmazát,
mert a világ gazjai
elnyomják szavad igazát,
és ha Lótként futsz, menekülsz,
sóbálványod már nem nézed,
mert a sok téves nézet ellen
már nem tudtál tenni eleget,
hiába üríted koldusnak zsebed,
csalók fölött győzni nem lehet,
mert belül a jó mindig kevesebb,
mint a kinti gonosz.

Ha a lélek fáj, hiába van otthonod,
benne csak a sok kérdés a több,
mint pénzed, mire uszítanak,
mert nem érted, az értelem,
miért több, mint a hamis aranyak.

Ha a lélek fáj,
az igazság alulmarad!
elmaradnak a kérdések…
ha szilánkos a csonttörés, nem érzed
mert csak a lélek, csak az fáj!

Tóth Gusztáv
Bordány, 2011. szeptember 28

“A lélek fáj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Az enyém is fáj.
    A versedet olvasva, az érzéseid után tapogatózva.
    Van amit az ember megpróbál kiírni magából, de minden szó kevés.
    Te is érted-érzed:
    Semmi nem tud annyira fájni, mint a lélek.
    (f)

  2. Drága Gugi!
    A lélek fájdalma a legerősebb fájdalom. Csak együttérezni tudok veled, de enyhíteni senki nem tudja fájdalmadat. Szépen írtad meg érzéseidet.
    Üdvözlettel: Melinda(f)

Szólj hozzá!