Éjszaka
Reménnyel bélelt döcögős szekerén a létnek
bőrig ázva illatolok csudaszép tulipánt.
Két jó Pegazusom ballag előttem.
Kalapomon bokréta libben-
Kézzel hajtogatom félre az útszéli liánt.
Zabla, kengyel versenyt zörög,
nyolc fényes patkó
kopog a hold-köveken,
Messze-messze villámfények, -talán dörög-
Andalító a monoton dallam.
Elringat, fenekestül rám borul az éjszaka. Fátylat ereszt szememre
a most is híven szolgáló álom.
Tavaszból nyár, az évnek csodás szaka!
Távolodó üzenet a mának,
sarja a holnapi szépnek.
Szabadon áramló remény
mely szárnyakat kap a szélben…