Ülök és hallgatok

Ülök és hallgatok
Éber álomban

Mostanában bennragad a szó,
Szólnák, de nincs mondanivaló,
Csak kaotikus hangfoszlányok,
Ki értené a balgaságot…

Inkább most a csenddel társalgok,
Ha egész nap meg sem szólalok,
Csendben marad az én kedvemért,
Ő az egyetlen, aki megért.

Akivel beszélni szeretnék,
A csendemet most megértené,
A még ki nem mondott szavakat
Onnan fentről is meghallhatja…

Nap mint nap ülök és hallgatok,
Éber álomban ábrándozok…
Egyszer hozzád biztos feljutok,
S örökre veled maradhatok…

Szabadka, 2020. június 14. -Jurisin Szőke Margit

“Ülök és hallgatok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves [b]Rita[/b], [b]Erzsike[/b] és [b]Rózsa[/b]!

    Elnézéseteket kérem , hogy így megkésve jelentkezem!
    Unokáimmal voltam!
    Szívből köszönöm, hogy olvastátok versem!
    Örömmel olvastam kedves szavaitokat, szeretettel köszönöm a gratulációkat!

    Ölellek benneteket: Margit (l)(l)(l)

  2. Szia Margit!
    Szívhez szóló versed tetszéssel olvastam gratulálok Rózsa(l)(f)

  3. "Egyszer hozzád biztos feljutok,
    S örökre veled maradhatok…"

    Meghatóan szép, szomorú gondolatok.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Marika!
    Szívből köszönöm, hogy olvastál, a dicséreted és a szívből jövő gratulációdat!
    Öröm nekem a látogatásod, szeretettel köszönöm: Margit (l)

Szólj hozzá!