elégnek lenni

elégnek lenni

elégnek lenni, vajon nemcsak egy mítosz?
nemcsak egy láng, ami belülről kínoz
és felemészti minden csontomat,
egy perzselő, értetlen, sejtelmes gondolat.

elégnek lenni, vajon nemcsak egy talány?
mint a költő tollából néha előugró magány,
s a válasz nem a vers vagy talán mégis?
ezen tűnődöm firkászként én is.

elégnek lenni, vajon nemcsak egy fogalom?
nem hiszed el, hogy mennyire akarom,
törtetőn tovább hinni, hogy egy napon
az elég vagy szócsoport fog csüngni ajkadon.

elégnek lenni vajon lehet-e egy cél?
egy elégtétel, kegyelem, mit mindenki remél,
régi mulasztások könnyen jött gyógyírja,
elég lehet vajon a vers? ha a költő jól írja.

“elégnek lenni” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Igen erős megfelelési vágy szól ki a versből. Kétkedéssel, sóvárgással. Miért és kinek kellene elégnek lenni? Érdekes, ahogy nézem a sorokat, most látom, hogy bennem soha fel sem merült ez a kérdés. Lehet, talán épp ezért nem értem.

Szólj hozzá!