Időtlenül…

Időtlenül…

Fakó madár repül, árnyékkal kél magonc.
Illatos kamilla virít- örök napfény.
Hajnali zápor elmossa könnyem
Nincs már kupám, hogy beletöltsem  bánatom.
Csak el egy aszott mosoly a százéves arcon
Bugyellárisba barnult fotó.
Örök titok marad mit játszott a gramofon.
Csak zeng a dal, fülembe cseng.
Egynyári emlék, száraz ágon négy szív-levél
Papirlapok között ő már évelő…

“Időtlenül…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!