Őszi versciklus

Összes megtekintés: 22 

Őszi versciklus

Beköszönt az ősz

Rejtett álom szívet, lelket felizzit.
Beköszönt az ősz, mosolyog az alma,
Fiastyúk odahívja a csibéit,
S közben a szántón eke földet forgat.

Kokettál a lány, legény kedve hízik,
Kapa, kasza igaz álmát alussza,
Testük tüzét melegíti a Nap is:
Bevonulnak az árnyékos kazalba…

Hű! Mi minden történik kora ősszel,
Egyik szív kacér, másik csalafintább…
Lám, a huncutságuk még mindig mesés.

Új életre kél az elhunyt szerelem,
Álmokat kerget a forró délibáb,
Árnnyal ölelkezik a vakító fény.

Őszi erdőben

Árnyas erdő ősszel még belakható,
Kedvesemnek szerelem is vallható.
Simogatón fejünkre hull az éjjel,
Egymást ölelve köszönt ránk a reggel.

Álom, álom, édes álom szeress még,
Szerelembe estem veled s lelkem ég.
Szívem táján simogat a napsugár,
Megpezsdül vérem amikor szemem lát.

Lehullik a selymes elsárgult levél,
Ágyat vet a természet már mifelénk.
Kezed csókolom, utána ajkadat,
Narancs avar vörös fénnyel betakar.

Feleségül vennélek, de nem lehet,
Csak erdő árnya adhatna fedelet.
Apád, Anyád elkergetne a háztól,
Összebújhatnánk hidegben, mint máskor.

Csendben jött s elvadult

Hulló aranysárga, selymes falevél,
Örök álmát elrejti lelkében,
Még langy\’ sugarával a Nap felkél…
Fáj a valóság, de gyönyör a képe.

Búcsúzik a nyár az ősznek reggelén,
Könnyes a bíbor hajnal fénylő szeme,
Vörös csepp tündöklik a fűszál hegyén,
Pírja átfest virágot és a Földet.

Őszikék rezzen, lágy szellő fújja,
A természet még hosszasan öltözik,
Az éj közeleg, izzik a láthatár.

Hosszú az örökmozgó idő útja.
Széllovasok a fák ágait tépik…
Sajnos a csendes ősznek is vége már!

Ködöl az ősz

Árnnyal ölelkezik a vakító fény,
Földön vetett levélágyuk besárgult,
Körülöttük poroszkáló szél felkél,
S libegve folytatják a vidám hancúrt.

Ősz festett tája minden évben élmény,
Látványától az elme szinte bódult,
Minden ölelés tartalmaz egy reményt:
Az elsárgult levél jövőre is hull.

Kirepülnek fészkükből a fiókák,
Lépesmézet nyalakodik a medve,
Az éltető Nap egyre gyengébben süt.

Szürkül a szépség, köd mögé bújt a táj,
Zord a fénysugarak ölelkezése…
Homályba vész a virtuóz végzetük.

Reményi Tamás

Szólj hozzá!