Anno…

Összes megtekintés: 60 

Anno…

Az ősz mindig eszembe juttat.
Csak ültünk anno… egy padon
a nagyerdei fák alatt.
Éhesek voltunk, nem volt vacsoránk,
utaztunk volna, nem járt a vonat,
hát ültünk csak tovább a padon
a nagyerdei fák alatt.
Hajunkban színarany levelek,
karod a vállamon, ülve a padon
a nagyerdei fák alatt.
Késő volt már, arra senki se járt.
Avarba hemperedve kerestük
az elmúlt nyár nyomát.

“Anno…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kati!

    Vannak az életben helyek, időpontok, pillanatok, amelyek valamiért jobban megragadnak az emlékezetünkben. Valószínűleg azért, mert többet is jelentettek számunkra a többinél…

    Gratulálok! (f)

    Lajos

Szólj hozzá!