Szomorú ballagás
„Ballag már a vén diák”,
Zengenek az iskolák.
Lépeget lassan a sok nebuló,
Körben áll a sok bámészkodó.
Öltönyök megfeszülnek,
Ahogy az évek elrepülnek.
Haverok, barátok, osztálytársak,
Átadlak titeket az elmúlásnak.
A ballagás valahogy ilyen lenne,
Könny is a szembe szökkenne.
De most zárva tart minden
Vírus az úr minden szinten.
A régi dal csak a fejükben szól
Az otthoni hangszórókból.
Szomorúan üres az iskola
A diákok kiürült otthona.
„Ez út hazámba visszavisz”,
Négy fal között élek magam is.
Szomorú ballagás a részem,
Ünnepeljünk később, egészségben!
T. Tamás Ferenc, 2020. ápr.