Sóhaj
feneketlen sírgödör az élet
mélyére hullanak érzéseim
vágyaim hervadó múlásként
bomlanak üres semmivé
mélyre temetve mindent
földdel telik meg tüdőm
utolsó lehelletemmel
lassan száll tova sóhajom
lehunyt szemhéjak mögött
törékeny álmok végtelenjén
fénytelen hullámzásban
örökké lebeg e lét fölött